:: Tuning Vs. Rally ::

Miért utálom a nőket? (Akinek nem inge, ne vegye magára!)

Az alapkérdés az, mi a nők célja? Miért vannak? Természetesen nem biológiai vagy evolúciós értelemben, hanem a való életben mi a szerepük?

Mit csinál egy no? Mi az élete célja?

Semmi. Egy no élete célja az, hogy o legyen mindig, mindenhol a legfontosabb. A no létezésnek célja a mero egoizmus. Mit tud egy no magától megtenni? Semmit. Mire képes? Semmire.

A legtöbb no funkciója és élete értelme az, hogy tetszeni akar. Ezért – mint semmi másért az életben – tenni nem óhajt semmi megeroltetot, hanem általában kimerül ez egyszeru megoldásokban, mint pl. sminkelés és öltözködés.

A noknek nincs önbizalmuk és totális önértékelési zavarban szenvednek. Ennek nagyon egyszeru az oka: mivel soha semmit nem tesznek az életben, soha semmilyen sikerélményük nincs, ami önbizalmat és helyes önértékelést adhatna. Különösen azért is van így, mivel semmit nem tesznek, semmiben nincs tapasztalatuk sem.
(Ne felejtsük itt el, hogy a legtöbb not a szülei tartják el, majd késobb a palija!)

Ezek a dolgok természetesen kompenzálást igényelnek, amelyet a nok többféleképpen oldanak meg, elsosorban undorító viselkedéssel.

Kompenzációs technikáik között elso helyen a nagy pofa áll. Természetesen egy nonek alapban – megismerkedéskor – még nincs nagy pofája (ez a beetetési idoszak), de eltelik egy bizonyos ido, amikor szaknyelven szólva kinyílik a csipájuk és az élet terültein elért sikertelenségüket, önbizalomhiányukat és önértékelési zavarukat kompenzálandó és leplezendo marha nagy pofájuk lesz; mindenbe beleugatnak és legfoképpen mindenkit – különösen más noket, akiket konkurenciának éreznek, vagy akik mellett alsóbbrendunek érzik magukat – kritizálnak.

A „konkurens” nok erosen fájó pontok a noi lélekben. A no egész életében mást sem tesz, mint másokkal hasonlítgatja magát, és mivel önbizalma nincs - ámde önértékelési zavara, az van! – ezért mindig negatívan jön ki ezekbol az összehasonlításokból, de csak belül magában. Kívülrol ez a konkurencia fikázásában nyilvánul meg, vagy egész elmebeteg teóriák kifejtésében, miszerint a no párja, a férfi nem azért van vele, mert o tetszik, hanem biztos más tetszik, csak véletlenül van valaki olyannal, aki biztos nem tetszik. Ne keressen a kedves olvasó ebben logikát, mert nincs! Egy no sosem fogja fel ésszel – elobb érti ezt meg bármely nem beszélo háziállat – hogy a partnere valami OKNÁL fogva van vele - esetleg mert szereti - a no kedvenc hobbija inkább különbözo degenerált elméletek kitalálása, melyek célja a férfi idegesítése.

A nok valószínuleg élvezik a férfiak idegesítését tudat alatt, legalábbis ezzel kompenzálják az oket éro – önbizalomhiányukból kifolyólag bekövetkezo – atrocitásokat!

A no akkor érzi jól magát, ha egész nap folyamatosan bizonygatja a férfi, hogy o a legszebb a világon stb. Sajnos szellemi képességibol kifolyólag nem érti, hogy a férfiaknak más dolgok is járnak az eszükben, minthogy ilyen, tejesen felesleges dolgokat mondogassanak, mivel számukra teljesen magától értetodo és logikus, hogy a számukra megfelelo partnerrel vannak!

Ellenben a nok behülyítésére kituno és sikerrel alkalmazható módszer az állandó nyáladdzás. Nincs no, akit ne lehet megszerezni ilyen módon. Ilyenkor két eset áll elo: ha a no már megvan és a férfi tartja tovább a nyáladdzó papucs stílust – hogy a no ne baszogassa állandóan- a no simán félre fog kúrni az elso faszival, mert megunja a papucs férfit. Amennyiben viszont az illeto férfiként viselkedik - nem nyáladdzó pöcsként folyton - egész életében a kibaszott nyavajgást hallgathatja és a no simán félrekúr azzal, aki nyáladdzik neki! Ez elég patthelyzet!.

A helyes megoldás egy no kezelésére a ketto kombinációja olyan módon, hogy:

1. Vagy nem nyáladdzik a férfi, ezért hallgathatja állandóan a szart, ami a nemnyáladdzásból kifolyólag a no megnövekedett önértékelési zavarának következménye – ilyenkor kell szépen félrekúrni, mivel teljesen mindegy, hogy megtörténik-e a megcsalás vagy sem, ugyanazt fogja a notol kapni nap mint nap. Így viszont a lelkiismeretfurdalást tökéletesen üti a no várható szokásos görény viselkedése, amivel az egész megcsalás ötletét egyáltalán kiváltotta – ördögi kör! -, másrészt nullára redukálható a férfi számára az az érzés, hogy a noje simán, büntetlenül hülyének nézheti.

2. A második módszer az állandó nyáladdzáson alapul, ez tuti módszer egy no megszerzésére. Viszont ehhez állandóan kvázi hazudni, de legalábbis színészkedni kell, állandóan olyan dolgokat kell mondani, amit nem szívesen mondogat az ember egész nap, ill. talán eszébe se jutna. Viszont így nyugodtan félre lehet kúrni, mivel a gyanú tökéletesen el van altatva, a potenciális veszély azonban a noi megcsalásra simán fennáll: lásd. papucs-effektus. Ezt a módszert, a gyakorlatban a férfiak többsége gyakorolja, mivel ez sokkal könnyebb, mindössze át kell baszni a not, ami a legtöbb ember viselkedési morálját – és a nok idiótaságából fakadó naivitását - tekintve nem jelent problémát. Bár valójában nem is érdemelnek mást!

A legtöbb no természetesen eloadja, hogy a partnerének akar tetszeni, ezért tölt hihetetlen idoket a fürdoszobában és ezért képes elmebeteg idopontokban fodrászhoz menni. Ez az egyik létezo legnagyobb hazugság. A no mindenkinek tetszeni akar - egyrészt nem akar beégni a hasonlóan elmebeteg konkurens notársak elott, másrészt valójában szereti céltáblának eloadni magát, egyfajta szuzkurva (vagy igazi) viselkedés jelleggel, mert bármennyire is érik esetleges atrocitások bunkó férfiaktól, semmi más értelme nincs az életének, hogy mindig o legyen a legszebb, Ot bámulják stb. Teljes mértékben lényegtelen számára, hogy partnere mit gondol, csakis az adja meg az önbizalmát, ha látszólag mindent megtett azért, hogy mások szépnek lássák, tehát kikencézte és kinyalta magát. Természetesen azért a bénasága és a határozatlansága még ide is kihathat, amikor még abban is képes egy férfitól tanácsot kérni, hogy mit vegyen fel – még jó, hogy a seggét ki tudja törölni egyedül – bár ez is inkább ürügy a szokásos nyavajgásra, ami a nonél szintén egy élvezeti forrás – az okokat nem kell itt már részletezni talán!

Egy no számára azok a fogalmak, mint huség, oszinteség, becsület, semmit sem érnek – csak ezt állítja. Ezért nem is érdemlik meg azt, hogy korrekten bánjanak velük. Bármit félredobnak csak azért, hogy a szaros kis fóbiájuk – önértékelési zavar ugye – által eloidézett roham segítségével kétségbeesetten próbálják bizonyítani felsobbrenduségüket valaki felett, de ezzel valójában csak pszihés zavaraikat mutatják.

Az álarc mögötti valóságos egoizmus már az elején elkezdodik, a „fuss még egypár kört” játékkel, mintha a férfi nem adná magát a dolgokhoz – és folytatódik mindabban, amit a no a szeretete bizonyítékaként hoz fel, miközben valójában saját szórakozását szolgálta. Persze mindenki egoista, csakhogy a férfi a saját dolgaira egoista, nem másra, nem terheli a hülyeségeit a nore és nem várja el, hogy mindent a no intézzen. Nem mindegy hogy mondjuk valaki „egoista”, mert nem mondd le valamirol egy noért, vagy egy no egoista, mert elvárja, hogy mondjon le róla.

Ne szenvedjetek feleslegesen! Egy no sosem fog lemondani a fóbiáiról és az az által kiváltott undorító viselkedésrol miattatok. Csak dobálózik azzal, hogy ő tudja, mit jelent szeretni másokat, de mivel mérhetetlenül egoista, számára ez azt jelenti, hogy kompromisszumokat csak másoknak kell kötni és még az idióta képzelt problémáiról sem képes lemondani. Ezért elobb-utóbb azt kapja csak, amit megérdemel és talán élete végéig észre sem veszi!